• Hazai mérkőzések

    2017. 09. 23. – DEAC – Neumann Wombats 15:0
    2017. 10. 01. – DEAC – Torpedo Justitia 17:2
    2017. 11. 18. – DEAC – Kazincbarcikai Ördögök 6:10
    2017. 11. 25. – DEAC – SZPK 11:4
    2017. 12. 15. – DEAC – Dunai Krokodilok 3:3
    2017. 12. 22. – DEAC – Dunaújvárosi Egyetem-RFT 17:3
    2018. 01. 13. – DEAC – Phoenix Wizards 2:3
    2018. 02. 24. – DEAC – Phoenix Titans 18:3
    2018. 03. 11. – DEAC – SZTE-EHÖK SE 8:4
    2018. 04. 14. – DEAC – Lizards Floorball Team 11:5

    Idegenbeli mérkőzések

    2017. 10. 21. – Phoenix Titans – DEAC 4:8
    2017. 10. 28. – SZTE EHÖK SE – DEAC 2:4
    2017. 12. 09. – Lizards Floorball Team – DEAC 4:8
    2018. 01. 07. – Neumann Wombats – DEAC 0:9
    2018. 01. 27. – Torpedo Justitia – DEAC 6:10
    2018. 03. 24. – SZPK – DEAC 9:8
    2018. 04. 21. – Dunai Krokodilok – DEAC 2:9
    2018. 04. 27. – Dunaújvárosi Egyetem-RFT – DEAC 3:8
    2018. 04. 29. – Kazincbarcikai Ördögök – DEAC 5:12

    TOP10 pontszerzőnk

    1. Pál Lóránt - 44 (33+11)
    2. Okos Csanád - 43 (20+23)
    3. Varga Gergő - 36 (22+14)
    4. Végh Ádám - 32 (15+17)
    5. Szalóki Nándor - 29 (25+4)
    6. Balogh Richárd - 25 (14+11)
    7. Fábián Donát - 19 (12+7)
    8. Kovács Gergely - 15 (6+9)
    9. Salló Barna - 15 (4+11)
    10. Nyisztor Szabolcs - 13 (5+8)

    1. DEAC vs. Origo SE

      december 22. @ 17:00 - 19:00
    2. Dunai Krokodilok vs. DEAC

      2019. 01. 19. @ 14:00 - 16:00
    3. Phoenix Fireball vs. DEAC

      2019. 01. 26. @ 20:00 - 22:00
    4. Magyar Kupa Final Four

      2019. 02. 16. - 2019. 02. 17.
Home / Hírek / Volt egyszer egy női csapat – Vágó Orsolya

Volt egyszer egy női csapat – Vágó Orsolya

Korábbi női játékosunkkal foglalkozó sorozatunk második részében Vágó Orsolyát értük utól. A jelenleg Németországban élő Orsi szintén Debrecenből indult, megjárta a magyar válogatottat is, számtalan barátság és kellemes emlék fűzi őt is a mai napig a debreceni floorball közeghez.

– A Tóth Árpád Gimnáziumban ismerkedtél meg a floorball alapjaival. Mi vonzott téged ehhez a játékhoz? Melyek voltak azok az első sikerélmények, amelyek megmaradtak benned?

– Igazából az általános iskola felső tagozatában ismerkedtem meg a floorballal. Az akkori tesi tanár hozta be az ütőket és a labdát, hogy próbáljuk ki. Először nagyon furcsán néztünk rá, illetve az ütőkre is, de miután megismerkedtünk a szabályokkal és játszottunk pár meccset, egy csapásra az osztály kedvencévé vált. Nekem akkoriban a kézilabda volt a mindenem, sosem gondoltam, hogy lesz egy másik sportág, ami letaszítja a trónról. Gimiben pedig a sokak által jól ismert Ilcsik János tanár úr vezette délutáni floorball-edzéseken vettem részt. Elég nagy volt a társaság, sokaknak tetszett ez a sport és szerencsére sokunk komolyan is vette az edzéseket, nem csak délutáni bohóckodásnak fogtuk fel a dolgot. Én mindig is a csapatsportokat kedveltem, illetve számomra elsősorban a dinamikája miatt vált vonzóvá a floorball.

– Viszonlyag hamar a DFSE kötelékbe kerültél és meghatározó tagja lettél a debreceni női csapatnak. Hogyan emlékszel vissza az első itteni edzésedre?

– Az egyetem elkezdése után nagyon hiányzott a floorball, úgyhogy eldöntöttem, hogy megkeresem a DFSE női csapatát. Az első edzések tele voltak kihívásokkal, mivel akkoriban én még csak hobbi szinten játszottam. Az erőnléttel nem volt probléma, de alapvető technikai hiányosságaim voltak, és emiatt kicsit frusztráltnak éreztem magam. De igyekeztem, és teljes erőbedobással küzdöttem, hogy behozzam a hátrányomat. Nagyon motivált a többiek játéka, figyeltem mit hogy csinálnak és igyekeztem szorgalommal pótolni a hiányosságokat.  Ami pedig nagyon pozitív volt, az a közösség, illetve a csapatszellem. Hullámvölgyek persze mindig akadtak, de összességében úgy gondolom egy nagyon összetartó csapat voltunk.

– Melyek voltak azok a mérkőzések és pillanatok, amelyekre máig szívesen emlékszel vissza?

– Nem tudok igazából egy konkrét meccset vagy ellenfelet kiemelni, én minden egyes küzdelmet hatalmas élménynek tartottam. De a legjobb és legmeghatározóbb pillanatok azok voltak, amikor tényleg egy csapatként sikerült egy lehetetlennek tűnő dolgot elérni. Amikor sikerült a bajnokságot vezető Phoenix-et megszorongatni, vagy igen szoros küzdelemben a Cartoon Heroes-t legyőzni. A meccsek előtti és utáni közös utazások, egymás bátorítása, a sok-sok közös terv, az edzőtáborok. Ezek olyan dolgok, amiket az ember tényleg csak egy csapatsport keretein belül tapasztal meg, és bár sosem nyertünk bajnokságot és szerintem több vereség van a listánkon mint győzelem, én úgy érzem, hogy rengeteget nyertem és tapasztaltam ezzel a csapattal és a DFSE-ben eltöltött időszakkal.

– A pályán kívül is szoros barátságok szövődtek: a másik Orsival, Vargával, valamint Barczi Katával ismert a triumvirátusotok, de Kimák Ádámmal is laktatok egy lakásban. Mi volt a debreceni floorball család erőssége, amely a mai napig kitart?

– Ahogy minden család életében fontos szerepet játszik a konyha, ez nálunk sem volt másképp: a Füredi utcai albérlet sokat látott konyhája, ahol szinte minden csapattag megfordult és bulizott, a mi DFSE-s „családi életünkben” is meghatározó volt.  A titok az volt, hogy rengeteg időt töltöttünk együtt nem csak a pályán, de a pályán kívül is, sokat nyaraltunk, buliztunk is közösen.  Emellett még kiemelném Varga Tibor, „Tibibácsi” törekvéseit és azt a sok-sok energiát, amit az egyesületbe fektetett. Sokszor tényleg, mint egy családfő összefogta a fiú és lány csapatot és mindig igyekezett belőlünk egy egymást támogató közösséget nevelni.

– Megfordultál a CH kötelékében is és válogatottnál is jártál. Összességében hogyan tekintesz vissza floorballos pályafutásodra? Mi a legkedvesebb emlék számodra?

– Sajnos elég későn kezdtem komolyabb szinten űzni ezt a sportágat (ha jól emlékszem 19 éves lehettem), és nem mindig volt elég a szorgalom ahhoz, hogy ügyesebbé válhassak. A válogatottság számomra nagy élmény volt, viszont nem pozitív. Sajnos a tapasztalatom az, hogy vidéki csapattag lévén, a kellő anyagi háttér nélkül nagyon nehéz a válogatottságot 100%-osan csinálni. Ettől eltekintve a floorballal kapcsolatban csak pozitív élményeim voltak, kaptam sok pozitív visszajelzést is, de be kellett látnom, hogy ez a sport csak hobbiként tud helyet kapni az életemben, úgyhogy már igazolt játékos sem vagyok. A legkedvesebb pillanataim pedig egyértelműen a DFSE női csapatához fűződnek.

– Németországban értünk utól. Hogyan kerültetek ide? Keresed-e a floorballozási, sportolási lehetőségeket?

– Igen, az év elején költöztünk ki Münchenbe. Az ok egyrészt munkához kapcsolódik, másrészt a jelenlegi magyarországi politikai és gazdasági körülmények játszottak szerepet. Itt eddig sajnos nem volt lehetőségem csapatsportot kipróbálni egy elhúzódó derék sérülés miatt. Viszont már megkerestem egy müncheni női floorball csapatot, ahova terveim szerint még az idén elnézek egy edzésre, és ha ők is úgy gondolják, akkor szeretném velük folytatni. Nagyon hiányzik a floorball, illetve a csapatsport, nem vagyok egy edzőterembe járós fajta. Itt München környékén már játszottam, 2011-ben itt töltöttem egy nyarat babysitterként és akkor egy fiú csapatban kergettem a labdát. Azóta sokukból már válogatott játékos lett, hihetetlenül tehetségesek és büszke vagyok rá, hogy egy csapatban játszottunk. Hozzájuk sajnos a távolság miatt nem tudok már visszamenni. Itt egyébként rengeteg ember sportol, és sok lehetősége is van annak, aki szeretne. Ami megdöbbentő volt számomra, hogy az edzőtermi tagság az otthoninál is alacsonyabb, illetve hogy itt TB támogatást kap az ember, ha sportol, hogy ez által még könnyebben megőrizhesse az egészségi állapotát.

– Mennyire követed a floorball jelenlegi hazai alakulását? Láthatunk-e esetleg a közeljövőben egy debreceni mérkőzésen?

– A Facebooknak köszönhetően jól értesült vagyok, sokszor úgy tudom követni a dolgokat, hogy tudatosan nem is keresek rá. De inkább személyes beszélgetésekből értesülök az eseményekről, amikor az otthoniakkal beszélek. Jó látni, hogy még mindig vannak új arcok, lelkes fiatalok, akik hozzátesznek a debreceni floorball jövőjéhez. Annak pedig külön örülök, hogy ismét jó kezekben van a csapat vezetése. 🙂

– Ha most egy TÁG-os ismerősöd floorball ütőt ragadna, akkor mivel bíztatnád az első lépések megtételéhez?

– Ha komolyan gondolod, nem lesz könnyű, sok-sok áldozatot követel majd magas szinten űzni ezt a sportot, de rengeteg élményt és tapasztalatot ad, és a csapattal egy második család részévé válhatsz, ami miatt már megérte elkezdeni. 🙂