• Salming OB1 mérkőzések

    2018. 09. 15. DEAC - Phoenix Wizards 4-4
    2018. 09. 22. Origo SE - DEAC 4-14
    2018. 09. 28. DEAC - SZPK-DESEF Komárom 3-6
    2018. 10. 06. IBK Cartoon Heroes - Kinizsi - DEAC 9-9
    2018. 10. 28. Ares HC - DEAC 3-13
    2018. 11. 03. DEAC - Phoenix Fireball 2-16
    2018. 11. 24. Phoenix Wizards - DEAC 6-10
    2018. 12. 22. DEAC - Origo SE 7-5
    2019. 01. 05. DEAC - IBK Cartoon Heroes - Kinizsi 9-5
    2019. 01. 12. DEAC - Ares HC
    2019. 01. 19. Dunai Krokodilok SE - DEAC
    2019. 01. 26. Phoenix Fireball - DEAC

  • Nincsenek következő események.

Home / Bogdándi Virág / Volt egyszer egy női csapat – Bogdándi Virág

Volt egyszer egy női csapat – Bogdándi Virág

A korábbi női csapatunkról szóló sorozat következő részében Bogdándi Virág következik. A közösségi médiában is aktív Virág pár évet a floorball pályákon is eltöltött. Hogyan emlékszik ő ezekre az időkre és mi van vele most? Tőle megtudjuk!

– Mindig is fontos szerepet töltött be számodra a sport. Hogy került képbe a floorball?

– Óvodás koromtól kezdve egészen az egyetem végéig versenyszerűen sportoltam. A floorballal a gimnáziumban ismerkedtem meg és nagyon elnyerte a tetszésemet. Teljesen más volt, mint az addig űzött sportjaim (úszás, atlétika, szertorna), ezért is ragadott annyira magával. Tetszett, hogy gyakoribbak a sikerélmények, hiszen minden héten meccseink voltak, ahol minden egyes gól vagy akár gólpassz fellelkesített és löketet adott a folytatáshoz. Továbbá, a korábbi egyéni sportjaim után ez volt az első sportág, ahol egy csapat részeként kellett eredményeket elérnem.

– Számos alkalommal srácokkal közösen edzettetek. Szerinted ez inkább előny vagy hátrány volt számotokra?

– Abszolút előnynek éltem meg a közös edzéseket. Alapból is versenyző típus vagyok, így nagyon motiválóan hat rám, ha olyanokkal edzhetek, akiktől tanulhatok és fejlődhetek mellettük. Ezt a kihívást mindenképp pozitívumként fogtam fel és igyekeztem előnyt kovácsolni belőle.

– Több szezonon keresztül is biztos tagja voltál a debreceni női csapatnak. Milyen emlékeket örzöl ezekről az évekről? Van-e olyan mérkőzés vagy gól, ami a mai napig megmaradt benned?

– Mindig örömmel gondolok vissza a floorballal töltött évekre. Természetesen a sok pozitívum mellett nálunk is voltak mélypontok, vagy nehezebb időszakok, de annál többet jelentett, amikor egy ilyen periódus után sikeresebb hetek vagy hónapok következtek. A legemlékezetesebb mérkőzésem az U19-es mezőnyben a dúnaújvárosi Rudas elleni első mérkőzésünk volt, ahol a csapat kapitányaként 9 gólból négyet én szereztem. A másik meccs, amit a mai napig nem felejtek el, az akkor frissen alakult Neumann FSE elleni mérkőzésünk, ahol több korábbi csapattársunk ellen léptünk pályára. Mind fizikailag, mind lelkileg egy rendkívül megterhelő meccs volt, ahol az első és utolsó gólt én szereztem, ez pedig mind a csapatnak, mind nekem nagyon sokat jelentett.

– Meccsek, utazások, közös program… Mit kaptál a floorball sportágtól? Mennyire hiányzik neked ma a lyukacsos labda?

– A floorball mint sport a gimnazista éveimet kísérte végig. Nagyon jó érzés volt egy felnőtt OB1-es csapat részének lenni, ahol ráadásul a társaim nagy része idősebb volt mint én, így mondhatni mellettük/közöttük nőttem fel. Emellett a rendszeres edzések és meccsek alázatra és kitartásra neveltek, ez pedig az élet többi területein is rendkívül fontos. Továbbra is úgy gondolom, az egyéni sportágakban jobban tudok érvényesülni, de kikapcsolódásként bármikor szívesen ütőt ragadnék, ha tehetném.

– A debreceni női csapat megszűnését követően más sportokban kalandoztál, kalandozol. Melyeket űzöd most?

– A floorball után visszatérem az atlétikához, amit az egyetem végéig versenyszerűen űztem. A futás mindig is a szerelmem volt, úgyhogy a mai napig hetente többször is futok, bár most már a hosszabb távokat preferálom. Amatőr versenyeken rendszeresen indulok általában 5-15 km-es távokon, emellett eddig kétszer indultam félmaratonon, idén pedig szeretnék egy 30 km-es versenyen, esetleg egy maratonon is rajthoz állni. A futás mellett 2014 óta a súlyzós edzések is a heti rutinom részét képezik. A mai napig heti 4-6 alkalommal sportolok, az utóbbi időben a futás és a saját testsúlyos edzések kötnek le, néha pedig úszni járok.

– Ha most újra ütőt ragadnál, akkor kikkel játszanál újra szívesen?

– Mindenkivel jó kapcsolatot ápoltam a csapatból, és nem tudok olyan személyt megnevezni, akivel kiemelkedően közel álltunk volna egymáshoz, netán kevésbé lett volna jó a kapcsolatunk. Bárkivel szívesen pályára lépnék, akivel a DFSE tagjaként játszottam.

– Aktív vagy a közösséi térben. Hogyan látod, marketing szempontból miben kellene előre lépnie a hazai floorballnak?

– A blogom kapcsán valóban az átlagnál intenzívebben jelen vagyok a közösségi médiában. Marketing szempontjából nagyon meghatározó a célcsoport, vagyis nem mindegy hogy kiket szeretnénk megszólítani és milyen tartalmat, valamint milyen formában szeretnénk átadni nekik. Általánosságban annyit tudok mondani, hogy az Instagram abszolút prioritást élvez a platformok között, így ezt lenne célszerű kiaknázni. Igényes tartalommal, viszonylag kis ráfordítással lehet nagyszámú olvasót elérni, illetve a fiatal generáció körében rendkívül népszerű ez a felület. Emellett szerintem az interjúk, riportok által mind a játékosokat lehetne motiválni, hiszen egy ilyen felkérés bárki számára megtisztelő, emellett az olvasók számára is inspiráló és lehet, hogy ennek hatására többen ragadnának ütőt.

– Mennyire követed nyomon a magyar és debreceni floorball életet?

– Bevallom, az utóbbi időben egyre kevésbé, ugyanis lassan három és fél éve Budapesten élek, illetve a női csapat feloszlásával nincs ismerősöm, aki miatt nyomon követném az eseményeket. Ettől függetlenül ha úgy hozná az élet, nézőként nagyon szívesen ellátogatnék egy-egy mérkőzésre.

– A DEAC-szellemiséget te is hordozod: az egyetem elvégzése után is tudományos pályán maradtál. Hol tartasz most és min dolgozol jelenleg?

– A Debreceni Egyetemen szereztem kémia alap-, majd vegyész mesterfokozatot. Ezt követően Budapestre költöztem, ahol Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatójaként az Országos Onkológiai Intézetben végeztem a doktori tanulmányaimhoz kapcsolódó kutatómunkát. Jelenleg folyamatban van a tudományos doktori fokozatszerzési eljárásom, pár hete pedig egy gyógyszergyártó cég business intelligence analyst munkatársaként kezdtem dolgozni. A cégnél a feladatom a szerződésen alapuló, célzott fejlesztési protokollok projektmenedzsmentje a szintézisutak kidolgozásától és optimalizálásától kezdve a hazai és külföldi ügyfelekkel való folyamatos kapcsolattartásig és értékesítésig.