• Salming OB1 mérkőzések

    2018. 09. 15. DEAC - Phoenix Wizards 4-4
    2018. 09. 22. Origo SE - DEAC 4-14
    2018. 09. 28. DEAC - SZPK-DESEF Komárom 3-6
    2018. 10. 06. IBK Cartoon Heroes - Kinizsi - DEAC 9-9
    2018. 10. 28. Ares HC - DEAC 3-13
    2018. 11. 03. DEAC - Phoenix Fireball 2-16
    2018. 11. 24. Phoenix Wizards - DEAC 6-10
    2018. 12. 22. DEAC - Origo SE 7-5
    2019. 01. 05. DEAC - IBK Cartoon Heroes - Kinizsi 9-5
    2019. 01. 12. DEAC - Ares HC
    2019. 01. 19. Dunai Krokodilok SE - DEAC
    2019. 01. 26. Phoenix Fireball - DEAC

  • Nincsenek következő események.

Home / Beharangozó / A pénteki ellenfél: Phoenix Fireball – Harangozó Szilárd

A pénteki ellenfél: Phoenix Fireball – Harangozó Szilárd

Hétvégén dupla mérkőzésekkel zárjuk az alapszakaszt: pénteken a Phoenix Fireball vendégei leszünk, majd szombaton a Dunai Krokodilok látogatnak Debrecenbe.

A Phoenix Fireball már biztosan megnyerte az alapszakaszt, amelyben fontos szerepet játszott Harangozó Szilárd is: csak ebben a bajnoki kiírásban már 50 pontot szerzett a tűzmadarak gólfelelőse. Vele kezdjük a hétvégi mérkőzések felvezetését.

– Kezdjük máris a legfrisebb élménnyel: hétvégén a válogatott kötelékében kétszer mérkőztünk a szlovénok ellen. Milyen benyomsáokat szereztél a találkozók során?Milyennek látod a nemzeti csapat világbajnoki esélyeit?

– A hétvégi találkozók nagyon sokat segítettek mindkét válogatottnak a felkészülésben. A mi oldalunkon történt egy teljes stáb csere így ez már önmagában nagy várakozással töltötte el a csapatot az új taktikáról és szemléletről. Sajnos én csak a szombat esti meccsen tudtam erősíteni a csapatot munkahelyi elfoglaltság miatt. Én a meccset nagyon pozitívan éltem meg amellett, hogy sajnos a mérkőzést nem tudtuk megnyerni. Az első harmad leginkább a tempó felvételéről szólt és az első sor kivételével nem beszélhetünk összeszokott sorokról, így sokszor voltak elcsúszások a védekezésben, amit ki is használt az ellenfél. A támadásokkal nem volt gond, szépen alakítottuk ki a helyzeteket. A második harmadtól a védekezést is összeszedve meg tudtuk változtatni a meccs képét és a végére az egalizálásra is igen nagy esély volt. Nagyon jó kis keret jött össze a hétvégére és mindenki a maximális tudását és akaratát belerakta, hogy sikeresen zárjuk az összecsapást.

A vasárnapi meccsen sajnos nem tudtam ott lenni, de igen sokáig vezettünk és az utolsó másodpercben sajnos egalizáltak a szlovénok. Nagy igyekezetünk ellenére a hosszabbításban a vendégek kerültek ki győztesen. Összességében egy pozitív hétvégét zártunk és nagyon bizakodóan tekintünk a jövőre nézve. Egy jó felkészüléssel és egy kicsit kedvezőbb sorsolással a selejtezőből is tovább lehet jutni, hogy újra képviselni tudjuk a magyar floorballt a 2020-as világbajnokságon. Természetesen még odébb van a selejtező, de az időpont közeleg és még sokat kell dolgoznunk, hogy a céljainkat elérjük.

– Ugorjunk egy jó nagyot vissza az időben…. Szolnokon kezdted floorballos pályádat. Mi vezetett egy fiatalt anno a floorball világába?

– A floorball legelőször az általános iskolában jött velem szemben testnevelés órán. Elsőre nagyon megtetszett, de 8-9 évesen nem gondolkoztam tovább annál, mintsem ez egy szórakoztató játék. Órákon rendszeresen előjött a floorball és mivel elég sok gyereknek tetszett, így a testnevelő tanár úgy döntött érdemes lenne ezzel kicsit komolyabban is foglalkozni. Minden héten egy alkalommal 0. órában edzéseket tartott. Mivel nagyon tetszett ez az egész én is elmentem magam kipróbálni. Az első pár alkalommal a tanárunkat segítette Bedő Zoli, aki akkor még Szolnokon játszott és járta az iskolákat, hogy népszerűsítse a sportágat: így nem csak fejetlenül játszottunk az edzéseken de a szükséges alapokat is sikerült elsajátítani. Innentől kezdve nem volt kérdés hogy a floorball lesz az én sportágam.

– Első sikereidet a kannibálokhoz köthető. Milyen emlékeket őrzöl arról az időszakról? Mennyire követed a mostani szolnoki floorball életet?

– Nagyon sok emlék van arról az időszakról és sajnos ezek az emlékek eléggé vegyesek. Nagyon fiatalon csatlakoztam a kannibálokhoz és már 2006-ban volt lehetőségem a másodosztály összecsapásaiba becsatlakoznom 13 évesen. Sok bizalmat és lehetőséget kaptam a bizonyításra fiatalon és mindent megtettem, hogy az elvárásoknak megfeleljek csapat szinten is és saját magamnak is egyaránt. Az első két évet a második vonalban töltötte a csapat, majd kiharcoltuk a feljutás jogát az élvonalba a bajnokság megnyerésével. Mondanom sem kell ez milyen pozitív hatással volt rám/ránk hogy az OB I küzdelmeibe mi is becsatlakozhattunk. Számomra nagy motivációs löket volt ez az új kihívás és nem mellesleg az U19-es válogatott behívó is azt jelezte: jó úton járok. Az első évünk az első osztályban nem sikerült túl fényesen, kieső helyen voltunk, nem voltak sikerélmények és ez a csapat motivációjának se tett jót. A csapat kieső helyen találta magát a bajnokság végére, de akkor bővítették az OB I-et, így a következő szezont is a legmagasabb osztályban folytathattuk. Ekkoriban már sikerült meghatározó játékossá kinőnöm magam és egy húzóemberré válnom, de az egyéni sikerességem nem tudta a csapatot feljebb jutatni a tabella alsó helyéről, így két év után újra a másodosztályban találta magát a csapat. Itt láttam elérkezetnek a klubváltást a fejlődésem végett. Nagyon motivált és sikerre éhes voltam és úgy éreztem az első osztályban a helyem így a jelenlegi klubomhoz, a Phoenixhez igazoltam. Sajnos az utolsó hónapok és az elválás a szolnokiaktól nem a legjobb hangulatban telt, de nem maradt bennem tüske e miatt. Büszke vagyok, hogy a Cannibalsban játszhattam és nevelkedhettem és nagyon sok mindent köszönhetek a klubnak.

Természetesen követtem az eseményeket mindig, ha a csapatról volt szó vagy a régi csapattársakról. Sajnos nem sok hír van jelenleg a klubról csak egy pár játékos aktivizálta magát más kluboknál.

– Egykoron arról is lehetett pletykákat hallani, hogy Debrecenbe igazolsz. Ebből mi jutott el hozzád? Hogy kerültél végül a Phoenix kötelékébe?

– Igen volt róla pár pletyka. Annak idején és a 2009/2010-es szezon félidejénél valóban szerettem volna csatlakozni a debreceni csapathoz. Az U19-es válogatott edzések zöme Debrecenben volt és jól kijöttem az ottani játékosokkal és a környezet is tetszett. Az elhatározás részemről megvolt, de végül meghiúsult a dolog mind debreceni és szolnoki oldalról egyaránt.

A Phoenixhez 2010-ben csatlakoztam, miután a Szolnokkal kiestünk az első osztályból. Ebben az időszakban már Pafféri András vezette a korosztályos válogatottat, aki a Phoenix edzője is volt egyben. Nagyon jó barátokat ismerhettem meg a Phoenixből a válogatott összetartásokon és András lendülete, gondolkodása és motiváltsága nagyon szimpatikus volt számomra, ami természetesen a Phoenixre is igaz volt. Így mikor a bajnokságnak vége volt és elhatároztam magam a váltás mellett, amiben a szüleim támogatása nélkülözhetetlen volt, megkerestük Varsányi Zsuzsát és Andrást a Phoenixbe igazolás gondolatával. Szerencsére pozitívan álltak hozzám, így szívesen láttak a klubban. Az első év érdekessége hogy Szolokról jártam edzésre iskola után heti 2-3 alkalommal vonattal, így ez sem elhanyagolható, hogy azért ez a döntés nem volt egészen egyszerű annak tudatában, ami az iskolai tanulmányokat illeti.

– Részese voltál minden fontosabb mérföldkőnek, amelyet a Phoenix a hazai és nemzetközi porondon elért. Mi az, ami a mai napig motiválni tud titeket?

– A legfontosabb motiváció hogy floorballozhatunk. Szeretjük ezt a sportot és egy olyan dolgot csinálunk közösen, ami nem egy teher vagy kötelezettség, hanem egy olyan sport, amit élvezünk. Mindenkinek eltérnek egyénileg a motiváció, de az közös hogy szenvedélyünk a floorball és szeretnénk minden évben megújulni és fejlődni, edzésről-edzésre. Ennek hozadékai az elmúlt évek eredményessége és egyenletes fejlődése itthon és nemzetközileg is. Ezek a pozitív eredmények, mint például megnyerni egy bajnokságot vagy külföldön képviselni hazánkat klubbszinten egy olyan visszaigazolás, ami csak tovább ösztönöz minket arra, hogy jobbak legyünk. A mi fegyverünk a csapategységben van, az egymásért küzdésben és a közös célok elérésében való tettvágyban.

– Az idei szezon több kihívást is tartogatott számotokra: Müller János Norvégiába igazolt, Radványi Balázs pont hozzánk, a DEAC-hoz érkezett. Mennyire kihívás évről-évre megújulni?

– Minden évben változik a keret, ami sosem könnyíti meg egy csapat életét. De a mi erőnk ebben mutatkozik meg igazán, 1-2 játékos kiesése nem veti vissza nagymértékben a csapat teljesítményét. Jani és Bazsi nagy űrt hagytak maguk után a távozásukkal, de ehhez is tudnunk kell alkalmazkodni. Remélem mind kettejüket, ha nem is idén de a közeljövőben újra a csapatban láthatjuk játszani.

– Jani távozásával visszavonhatatlanul csapatod elsőszámú pontfelelőse lettél, amely teher nem is nyom téged. Mennyire volt nehéz számodra alkalmazkodni az új helyzethez? Ha lehetőséged nyílna rá, kipróbálnád te is magadat külföldön?

– Nem gondolom azt hogy Jani távozásával az én szerepem megváltozott volna vagy elsőszámú pontfelelőse lettem ezáltal. Az elmúlt években is jól sikerült a gólgyártás, Jani távozásával sem hagytam fel ezzel a hobbival, de az biztos, hogy egy összeszokott páros voltunk és hiányzik a bal oldalról, csukott szemmel tudtuk egymásról, hol helyezkedünk el a pályán, így elég hatékonyak voltunk a meccseken. Természetesen nehéz volt az első pár meccs nélküle, kerestem de nem találtam őt a pályán, ez egy új helyzet volt, de úgy érzem sikerült mostanra megújulni és az elmúlt pár meccsen már újra megtalálni a jó utat. Természetesen a sor, amiben játszom nekik is nehéz volt, nem csak nekem, de egy összeszokott társaság vagyunk ebben az új helyzetben is meg fogjuk tudni oldani a dolgokat. Visszatérve a teherre, nem érzem, hogy bármilyen extra teher lenne rajtam. Főleg, hogy rajtam kívül is van egy jó pár csapattársam, aki szépen termeli a gólokat és a pontokat.

Külföldi játék az én fantáziámat is megmozgatta, sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem megyek külföldre, de igazság szerint sosem volt reális esély erre. Egy bécsi csapat megkeresésén kívül nem érdeklődtek irántam más klubok. Nem éreztem ebben sosem igazi realitást, nálam sokkal tehetségesebbek vannak, akiknek valóban lenne keresnivalójuk más bajnokságokban én magamat nem sorolnám ide. Ha lenne megkeresés biztosan megfontolnám, de ilyen nem volt így ez csak egy vágynak fog megmaradni számomra.

– Pénteken a DEAC ellen mérkőztök. Mennyire nehéz erre a tét nélküli találkozóra felpörögnötök, hiszen az alapszakasz első helyét már matematikailag is bebiztosítottátok? Mit vársz ettől a párharctól?

– Nem gondolnám hogy tét nélküli lenne, minden meccset szeretnénk megnyerni, attól függetlenül, hogy a tabellán milyen pozíciót foglalunk el. Sportolók vagyunk, szeretnénk minden meccsen a legjobbat nyújtani, így a pénteki találkozón sem lesz másképp. Egy hajtós és lendületes összecsapásra számítok Phoenix győzelemmel. Debrecen ellen mindig is szerettem játszani, hisz sok emléket őrzök az U19-es válogatott miatt a csapatról nem mellesleg Szolnok és Debrecen meghatározó bázisa volt Kelet-Magyarország floorballjának. Nagyon örülök, hogy visszatértetek és színesítitek a magyar mezőnyt.

– Többeket izgalomba tart, hogy vajon mely csapatot fogjátok választani az elődöntőre. Mennyire beszédtéma ez csapaton belül és kik fogják a végleges döntést meghozni?

– Egyenlőre a mostani két bajnokira és kupára koncentrálunk, így még nembeszéd téma és a döntést közösen a csapat fogja meghozni.

– Érdekeltek vagytok a kupában és a bajnokságban is. Szerinted idén is meglehet a duplázás és a makulátlan bajnoki szezon?

– Bízom benne, hogy igen. A makulátlan szezon az extra lenne, de mindent megteszünk, hogy minden meccsen győztesként hagyjuk el a pályát.

Salming OB I, 13. forduló:
Phoenix Fireball – Debreceni EAC
2019. február 8. (péntek), 19:30
Törökbálint, Bálint Márton Általános Iskola