• Hazai mérkőzések

    2017. 09. 23. – DEAC – Neumann Wombats 15:0
    2017. 10. 01. – DEAC – Torpedo Justitia 17:2
    2017. 11. 18. – DEAC – Kazincbarcikai Ördögök 6:10
    2017. 11. 25. – DEAC – SZPK 11:4
    2017. 12. 15. – DEAC – Dunai Krokodilok 3:3
    2017. 12. 22. – DEAC – Dunaújvárosi Egyetem-RFT 17:3
    2018. 01. 13. – DEAC – Phoenix Wizards 2:3
    2018. 02. 24. – DEAC – Phoenix Titans 18:3
    2018. 03. 11. – DEAC – SZTE-EHÖK SE 8:4
    2018. 04. 14. – DEAC – Lizards Floorball Team 11:5

    Idegenbeli mérkőzések

    2017. 10. 21. – Phoenix Titans – DEAC 4:8
    2017. 10. 28. – SZTE EHÖK SE – DEAC 2:4
    2017. 12. 09. – Lizards Floorball Team – DEAC 4:8
    2018. 01. 07. – Neumann Wombats – DEAC 0:9
    2018. 01. 27. – Torpedo Justitia – DEAC 6:10
    2018. 03. 24. – SZPK – DEAC 9:8
    2018. 04. 21. – Dunai Krokodilok – DEAC 2:9
    2018. 04. 27. – Dunaújvárosi Egyetem-RFT – DEAC 3:8
    2018. 04. 29. – Kazincbarcikai Ördögök – DEAC 5:12

    TOP10 pontszerzőnk

    1. Pál Lóránt - 44 (33+11)
    2. Okos Csanád - 43 (20+23)
    3. Varga Gergő - 36 (22+14)
    4. Végh Ádám - 32 (15+17)
    5. Szalóki Nándor - 29 (25+4)
    6. Balogh Richárd - 25 (14+11)
    7. Fábián Donát - 19 (12+7)
    8. Kovács Gergely - 15 (6+9)
    9. Salló Barna - 15 (4+11)
    10. Nyisztor Szabolcs - 13 (5+8)

    1. DEAC vs. Origo SE

      december 22. @ 17:00 - 19:00
    2. Dunai Krokodilok vs. DEAC

      2019. 01. 19. @ 14:00 - 16:00
    3. Phoenix Fireball vs. DEAC

      2019. 01. 26. @ 20:00 - 22:00
    4. Magyar Kupa Final Four

      2019. 02. 16. - 2019. 02. 17.
Home / Hírek / A norvég kaland – Müller János

A norvég kaland – Müller János

Akik figyelemmel követik oldalunk működését, láthatják, hogy minden találkozó előtt készítünk felvezető interjút az ellenfél csapat egy tagjával. Még amikor kiderült a Salming OB I-es indulásunk, a Phoenix Fireball esetén a csapat egyik legjobbjára, Müller Jánosra gondoltunk mint lehetséges alany. Az élet közbeszólt: Jani Norvégiába igazolt, ahol a legmagasabb osztályban szereplő Sarpsborg Sharks csapatában szerepel az idei kiírásban. Ettől függetlenül továbbra is érdemesnek találtuk, hogy megszólítsuk a magyar válogatott csapatkapitányát, a tavalyi szezon rekorder pontkirályát.

– Komáromból indult floorballos pályafutásod. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Miért éppen a floorballt választottad?

– A floorball sportágával a helyi iskolában ismerkedtem meg még a Komárom melletti településen, Nagyigmándon az akkori SZPK-s játékos és edző Sárosi Csabának köszönhetően. Szinte az összes labdajátékot űztem azelőtt, jó érzékem volt máshoz is, sőt majdnem a focit választottam, de végül a floorball lett a befutó. Emlékszem, hogy az első edzésemen kapusként két bója között állok a nyári szünet előtt a kinti betonos pályán, iskolai ütővel, egy lyukacsos labdát kergetve. Sok minden történt azóta, de mindig jó visszagondolni a kezdetekre. A nagyigmándi csapattal egyébként nagyon sok meglepő eredményt értünk el, főleg a kispályás diákolimpiai döntőn anno. A hatosztályos komáromi gimnáziumtól, akkor már igazolt játékosként az SZPK U15-ös és U19-es csapatában kezdtem első bajnokságomat a 2007/2008-as szezontól. Hamar beilleszkedtem, tehetséges srácokkal játszhattam együtt, sikert sikerre halmozva. Miért éppen a floorball? Akkor nem igazán tudtam volna megmondani, talán a gyorsasága fogott meg, de önmagában az, hogy ütős sport különlegessé tette.

– Viszonylag fiatalon eligazoltál a Phoenix Fireball csapatához. Mi okozta a váltást? Mennyire volt neked ezt követően nehéz az SZPK ellen pályára lépned?

– A sport mellett mindig is fontos volt a karrier és a tanulás számomra. Átigazolásom egyetlen oka, hogy a budapesti jogi egyetem (ELTE) mellett nem tudtam volna visszajárni Komáromba edzésekre és meccsekre. Időközben az U19-es fiú válogatottal egy brutális 2 éves felkészülést és sikeres világbajnokságot hagytunk a hátunk mögött 2009-2011 között. Az akkori válogatott keret és Pafféri András szövetségi kapitány miatt esett a választásom 6 évvel ezelőtt a fővárosi Phoenixre.

Az SZPK elleni mérkőzések nekem extrán különlegesnek számítottak. Sajnos sokan nem tudták elfogadni távozásom egyszerű okát, sokan utálkoztak velem évekig, több játékossal és csapatközeli emberrel megromlott a kapcsolatom. Előfordult, hogy többszázan kiabáltak nekem “jókívánságokat”, főleg az első 1-2 évben az idegenbeli találkozókon. Ennek ellenére engem ez motivált, még jobban odatettem magam és megmutattam, hogy mit tudok, rengeteg góllal és jó teljesítménnyel párosítva. Érdekesség, hogy a 6 év alatt csupán egyetlen egyszer veszítettem mérkőzést a komáromi csarnokban, pont az utolsó alkalommal, az idei áprilisi döntő 2. meccsén. Az a vereség is hozzáadott valamit a pályafutásomhoz, ha lehet ilyet mondani jól jött. Én mindig is tiszteltem nevelő egyesületem, tudom, hogy ott kezdtem, az alapokat ott kaptam meg és sokat köszönhetek a komáromi csapatnak. Feltehetően mai nap is ott játszanék, ha nem kerülök el Budapestre. Ugyanakkor a történéseket nehéz elfeledni, de szerencsére mára ez az egész story lecsengett. Mai napig több jó barátom van a csapatból és a vezetésből egyaránt.

– A Phoenix csapatával hazai szinten mindent elértetek: duplázás, veretlen szezon, nagy gólarányú győzelmek. Emellett nemzetközi szinten is letettétek a névjegyeteket. Szerinted mitől működik ennyire jól a Phoenix gépezete? Mi tudott titeket szezonról-szezonra motiválni? Mik a legnagyobb eredményei a csapatnak?

– Egy fiatal és lelkes csapat hosszú munka és évek árán nőtte ki magát ilyen szintre, amelyen most áll. Mindenki komolyan vette évekig a floorballt, sok áldozatot hozott érte, és rendületlenül fejlődött. Egymást húztuk, fejlesztettük edzésről edzésre, meccsről meccsre. A sok tehetséges játékos mellett Pafféri András is komoly szerepet vállalt ebben a folyamatban edzőként. Számtalan dolgot lehetne még említeni, hogy mi a PHX férfi csapat sikerének receptje. Egységesen mindenki kiveszi a részét a pályán a sikerekből, az biztos.

A motiváció és a hozzáállás már más kérdés, ez inkább aktuális téma PHX és országos szinten is. A csapat keménymagja sohasem küzdött ilyen problémákkal, az amatőr szinten felül, magas színvonalon tette és teszi dolgát jelenleg is.

Az eredményeket reggelig lehetne sorolni. A PHX csapatával kétszer sikerült a duplázás (bajnoki és kupagyőzelem), összesen 3 bajnoki cím és 3 magyar kupa siker a mérleg az elmúlt 6 szezon alatt, ennyi időt töltöttem én is a csapattal. Számos rekordot döntöttünk meg a tűzmadarakkal. 2015 májusa és 2017 februárja között zsinórban 38 (!) mérkőzést nyertünk meg, amely elképesztő széria magyar rekordnak számít. A 2015/16-os szezont 100%-os mérleggel zártuk, amelyre nem volt még példa a magyar floorball történetében. A legnagyobb különbségű győzelmet is mi arattuk egy 29:1-es mérkőzésen, ami szintén rekord itthon.

Ugyanakkor a PHX az első olyan magyar csapat, amely nemzetközileg is megállja a helyét. Sok helyen olvasom ezt a sablonossá vált kifejezést, de ezt tényszerűen lehet állítani. Az Európa Kupa selejtezőt – amelyen regnáló bajnokként indulhattunk – új nevén EuroFloorball Challenge-t 2016-ban először nyertük meg magyar csapatként, kvalifikálva magunkat a tavaly őszi, lettországi EuroFloorball Cup-ra, tehát a világ TOP 5-10. nemzetének bajnokcsapatainak sorozatába. A hatcsapatos kupán 5. helyen végeztünk, legyőzve az orosz bajnokot és döntetlent játszva az észt bajnokkal, ráadásul a további meccseink is szoros eredménnyel zárultak a magasabban jegyzett nemzetek bajnokai ellen (pl. lett). Ez a magyar floorball legnagyobb eredménye fennállása óta klubszinten. Idén nyáron szintén megnyertük az ECH-t spanyol földön Madridban, újra 100%-os eredménnyel, ami megint egy emberfeletti teljesítménynek számít két sorral.

– Több sikernek részese lehettél klubcsapataiddal és a válogatottal is. Sorold fel legfontosabb eredményeid.

– Legfontosabb eredményeim: 4x bajnok; 5x kupagyőztes; szuperkupagyőztes; pontkirályi cím; 2x EuroChallenge bajnok pontkirályként, EC 5. hely gólkirályként, U19 VB “B” divízió 2. hely; világbajnoki 14. hely.

A számok és statisztikák embere vagyok, mivel azok reális képet mutatnak egy csapat vagy játékos teljesítményéről. Természetesen van amit nem lehet mérni, de az biztos, hogy ezek az adatok nem hazudnak. Rengeteg aranyérmet, sikert, gólt és pillanatot tudnék felsorolni a legszebb eredmények közül.

Klubszinten az Illés László vezette SZPK csapatával fiatalon, első felnőtt szezonomban megnyertük a bajnokságot veretlenül, amely a komáromiak első és azóta is utolsó aranyérme volt a férfi OB1-ben, még 2009-ben. Érdekesség, hogy pont a Debrecen ellen idegenben biztosítottuk be a bajnoki címet egy döntetlennel. Átigazolásom után, első PHX-es szezonomban szintén összejött az arany, akkor már húzóemberként segítettem csapatom. A többi PHX klubsikert az előző kérdésnél részleteztem, rekordok, nemzetközi szereplések stb. Kiemelendő a csapatsikerek mellett, hogy a kanadai táblázat TOP5-s listáján minden szezonban szerepeltem, a tavalyi évben pedig meg is nyertem azt. Harangozó Szilárd sortársammal az elmúlt 2 szezonban felváltva voltunk az 1-2. helyen, embertelen statisztikákat halmozva.

Ami a válogatottat illeti 25 évesen mondhatni rutinosnak számítok már, mivel annyi nemzetközi floorballtorna és mérkőzés van a hátam mögött. Tagja voltam a 2011-es “B” diviziós döntőt játszó ifi válogatottnak, amely talán az aranygenerációja is a magyar floorballnak, gondolva itt a 92-93-as korosztályra. A német VB-n és az előtte lévő 2 éves felkészülésben nagyon sokat fejlődtünk. A tornán minden meccsen gólt szereztem és sokat hozzátettem a történelmi sikerhez házi pontkirályként. 2000 néző előtt aranygóllal vertük az otthon játsszó németeket az elődöntőben, elképesztő mérkőzés volt, ahogy az egész menetelés is azzal a csapattal.

A felnőtt válogatott tagja 2011 óta vagyok, először a finn szövetségi kapitány, korábbi debreceni tréner Petri Tuominen számított rám és szavazott nekem bizalmat. Azzal a kerettel is egy óriási eredményt értünk el, mivel először – és sajnos azóta utoljára – kijutottunk a már összevont, de mégis “A” divíziós VB-nek számító világbajnokságra. A 2012-es svájci VB pedig a csúcsa a válogatott pályafutásomnak, ráadásul ott is sok néző előtt, profi körülmények között játszhattunk top csapatok ellen. Pályára léptünk a világbajnok Svédország ellen, akiknek még sikerült is betalálnom, mindössze 19 évesen és best playernek is megválasztottak magyar oldalról. Csupán 3 magyar ember mondhatja el magáról, hogy gólt szerzett a világ legjobbjainak, felejthetetlen élmény. Összesen 20 nemzet ellen játszhattam már válogatott meccseim során, 15-nek gólt is lőttem. Közel 50 alkalommal viseltem a címeres mezt hivatalos (IFF) tétmeccseken.

– A nyár végén érkezett a hír, hogy Norvégiában folytatod pályafutásodat. Hogyan érkezett a lehetőség? Mesélj nekünk a folyamatról.

– A tavalyi, 2017/2018-as szezonom tökéletesre sikerült. Klubszinten mindent megnyertünk, a válogatott is lépett előre és egyénileg is nagyon jól ment. Összesen 39 tétmeccset játszottam, magában foglalva a magyar bajnokságot, magyar kupát, az októberi EC-t, az Adria Kupát, a februári VB-selejtezőt és a nyári spanyol ECH-t. Ilyen rangos eseményekkel teli évben összesen 39 mérkőzésen 137 (!) pontot szereztem, pontosan 58 gólt és 79 gólpasszt jegyezve.

A hazai sorozatokban kerek 100 pontot értem el 22 mérkőzés alatt, tehát 4,55 pontot átlagoltam, amely új magyar rekord, megdöntve az örökös gólkirály Nádor Krisztián 2010-es és a jelenleg is a PHX-et erősítő Harangozó Szilárd 2017-es csúcsát. Külön érdekesség, hogy csupán 3-4 nagyobb arányú, kiütéses győzelmünk volt az említett 39 alkalomból. Több best player díjjal is jutalmaztak, fontos pillanatokban jó teljesítménnyel tudtam segíteni az adott csapatomat, mind klubszinten, mind a válogatottban. A sorozatok többségében egyéni címeket is sikerült elhódítanom. Az említett magyar OB 1-ben, az Adria kupán és a madridi EuroChallengen pontkirályként, míg a lettországi EC-n pedig gólkirályként zártam holtversenyben. Az egyéni- és csapatsikerek híre külföldre is eljutott.

Utóbbi torna, tehát a lettországi Valmierában rendezett Európa Kupa volt az egyik legkiemelkedőbb esemény ebben a különlegesen jól sikerült szezonban. Mindezek után érkezett a norvég érdeklődés, a norvég vonal azon a tornán kezdett el kialakulni. A EC-t nagy érdeklődés veszi körbe online, főleg a videós közvetítéseken keresztül, amelyet a világ minden részéről sok ezren néznek, mivel a focihoz hasonlóan a második legrangosabb nemzetközi kupasorozat. Norvég csapat is szerepelt a tornán, amelynek végén a kupagyőztes szintén az esélyes norvég bajnok Slevik lett. Ezt követően kerestek meg a skandináv országból, hívtak el ide játszani. Figyelemmel követtek egész szezonban, a nemzetközi meccsek közvetítéseit is mindig nézték. Eleinte egy másik, pont a tornagyőztes norvég csapatról volt szó, de végül a cápák lettek a befutók kb. márciusban, és elhívtak, hogy szeretnének soraikban tudni idéntől az elitligában. Így kerültem ide Norvégia déli részére, Sarpsborg városába, ahol a Sarpsborg Sharks csapatában folytatom a 2018/2019-es szezontól.

Kérlek helyezd el nekünk a norvég liga erősségét, hogy a laikusok számára is kiderüljön milyen jelentős előrelépés ez. Egyedüli magyarként játszol ebben a közegben. Melyek számodra a legszembetűnő különbségek? Melyek azok a dolgok, részletek, amelyeket szerinted a hazai csapatok is könnyen eltanulhatnak skandináv csapatoktól?

– Norvégia a világon az 5. legerősebb floorball kultúrával rendelkezik, ők az egyetlen nemzet akik a TOP 4-en kívül valaha érmet nyertek férfi VB-n. A megközelítőleg 10 ezer igazolt játékossal rendelkező ország Svédország szomszédjaként a sportág jeles képviselője. A bajnokság rendkívül magas színvonalú, iszonyatosan gyors és fizikális. A csapatok kiegyensúlyozottak, egy példát említve az első fordulóban csapatommal legyőztük az EC győztes és többszörös CC résztvevő Slevik csapatát, amelyhez hasonló kaliberű egyesületből legalább van 7-8 a 12 csapatos elitligában. Ha számszerűen meg kellene mondani, akkor talán a 6-7. legerősebb bajnokságnak mondanám a rangsorban a világon. Hihetetlenül látványos, élvezetes és izgalmas meccseket rendeznek minden fordulóban. Ezt szinte összehasonlítani sem lehet az otthoni helyzettel, annak ellenére, hogy a válogatott reálisan nézve kb. a 14. legerősebb globálisan, de a bajnokság színvonala alacsony és az utóbbi években egyre rosszabb tendenciát mutat.

A csapattal profi körülmények között készülünk napról napra. Minden részletre gondolnak, mindenre van felelős ember és tényleg garantálják, hogy a sportoló csak a feladatára koncentráljon. Többszáz fizető néző minden meccsen, showműsor, fények és programok, komoly pénzek, komoly stábok, megannyi szponzor szinte minden csapatnál. A játékosok egy része fizetést kap, ezzel is emelve a légkört, ami körbeveszi a sportot ebben a régióban. Sok svéd játékos játszik a bajnokságban, ugyanakkor maximum 3 külföldi import játszhat egy meccsen a 20 fős keretben. A legjobb norvég játékosok döntő többsége is a hazai ligában játszik, sorban jönnek vissza a svéd elitből az elmúlt időszakban, amely folyamat miatt még nívósabb lett a sorozat.

Ami az én csapatomat illeti, a Sarpsborg Sharks rendelkezik a legjobb háttérrel, gazdasággal és vezetéssel, elképesztő potenciállal bírva. Salming és egyéb nagyobb cégek támogatása, rengeteg segítő, külön sportcsarnok, csapatautók stb. mind mind hozzátettek ahhoz, hogy a korábbi kiscsapat az egyik legjobb lehessen az országban. 25 fős kerettel dolgozunk, minden edzésen és meccsen 5-6 személy segít minket pluszban, gondolva itt a két edzőre, kit managerre, gyúróra, fizioterapeutára és két team managerre. Étrendben is segítenek, konditermi tréning is a heti menetrend része, amely rettentően kimerítő tud lenni, főleg ha két meccset is játszunk. Folyamatos rotáció, verseny zajlik a játékosok között minden helyért a csapatban, a sok sérülés, a rengeteg mérkőzés miatt pedig különösen fontos a mélyebb keret. Átlagban 1,5 meccsünk van hetente, rengetegszer hétközi fordulót is rendeznek. Több felnőtt és U19-es norvég válogatott, illetve nagyon jó svéd játékosok is erősítik a csapatot.

Összességében pár év alatt ez a rendszer nálunk is megvalósítható lehetne Magyarországon. Legfőképpen olyan elkötelezett emberek kellenek, akik aktívan tesznek a floorballért. Ez összefogás és együttműködés nélkül azonban nem lehetséges, így a klasszikus magyar utálkozó, széthúzó felfogás a legnagyobb probléma. Mi magyarok ügyesnek számítunk floorballban, érzékünk, tehetségünk van hozzá. Kevesen űzzük, de a top 15-20 játékos magas színvonalt képvisel bárhol a világban. Sokan csak az anyagi dolgokra hivatkoznak, hogy nincsen előrelépés, sőt romlik az egész floorballélet otthon, de az csak egyik eleme a problémának. Sajnos az elmúlt 6-8 évben lemaradtunk azoktól is, akikkel tartottuk a versenyt a nemzetközi rangsorban, gondolva itt szlovákokra, németekre, lengyelekre. A szlovák-magyar kapcsolatokra lehetne támaszkodni, azt erőltetni, mivel felvidéki szomszédaink az egyik legjobban fejlődő floorballnemzet az egész világon.

– Mik a személyes terveid a jövőre nézve? Mi a feladatod a csapatban? Meddig szeretnél a norvég elsőosztályban maradni?

–  Határozatlan ideig jöttem ki Sarpsborgba, a szerződésem szerint az idei szezon végéig mindenképpen maradok, de feltehetően utána is folytatom. Nagyon szuper minden, szinte tökéletes a helyzetem, a legjobb helyen vagyok. Gyorsan történnek az események, kezdek stabil második soros lenni, számítanak rám, dicsérnek, örülnek, hogy itt vagyok. Egy ilyen remek csapatban, ha csak edzhetnék az is óriási dolog lenne, de a jelenlegi helyzetem álomszerű.

Az első edzéstől kezdve átvettem a tempót, a tavalyi év miatt jó formában érkeztem és érezhetően folyamatosan fejlődöm, de úgy érzem, hogy a csapat hasznára is tudok válni már ilyen hamar. Természetesen legalább kétszer akkora a tempó, kevesebb idő és terület adódik cselekedni, passzolni, lőni, de az edzésmunkám és a meccseken való teljesítményem a lehető legjobban alakul eddig, így az edzői stáb is bízik bennem. Az első gólon és pontokon is túl vagyok már, innentől nincs megállás. Szerencsére a sok nemzetközi szereplésem miatt technikailag és mentálisan felveszem a versenyt, kondiban pedig edzésről edzésre fejlődök. Itt nem mindegy, hogy ki milyen magas, gyors, erős, ütőfogású, játékstílusú. Ezek alapján, konkrét tulajdonságok szerint keresnek játékosokat Norvégiából és külföldről is. Rám mint egy mélyen játszó, befejező és a kapura mindig veszélyes, gólerős csatárként számítanak.

– A magyar válogatottnak csapatkapitánya vagy. Mi a helyzet a nemzeti csapattal? Adódik a kérdés: mennyire követed figyelemmel a hazai bajnokság alakulását? Pályán kívül is tevékeny vagy és voltál is mindig. Van-e tipped az alapszakasz végső sorrendjére?

– A magyar OB 1-et – megannyi más ország bajnoksága mellett – évek óta naprakészen követem. Az információ és a tudás sokat tud segíteni a játékosoknak pályán és azon kívül is. Szinte minden magyar csapatból pár játékossal jó viszonyt ápolok, barátokat és kapcsolatokat szerezve ezáltal. Sokat tettem és teszek pályán kívül is a csapataimért, így volt ez a PHX-ben és jelenleg a válogatottban is. Nagyon megtisztelő, hogy csk-nak választottak idén februárban, ritkán ért engem otthon elismerés és pozitív visszajelzés mostanában, így nagyon örültem ennek, hogy észrevehető az elkötelezettségem és motiváltságom. Úgy gondolom, hogy a személyiségem passzol is ehhez, vezető típusnak mondanak sokan, így szerintem meg tudok felelni a feladatnak. Ezért természetesen követem a meccseket, nézem a jegyzőkönyveket és videó közvetítéseket, a válogatott érdekében is. Érezhető a változás, lendületbe jöhetünk. Több régi játékos tért vissza a keretbe, aki tényleg megüti a szintet és fontos szereplője lehet a következő 1,5-2 évnek a nemzeti csapatban. Összefogással elérhető és reális lehetne egy VB kijutás, de ehhez kellenek a játékosok, a klubok és a szövetség támogatása is. Ne feledjük, hogy a felnőtt férfi válogatott adja meg egy ország értékét és aktuális helyzetét az adott sportágban, így a floorballban is. Remélhetőleg ennek megfelelően lesz kezelve a csapat, így fognak hozzáállni a kerettagok is az összetartásokhoz, csakúgy mint a régi szép időkben.
Ami a bajnoki sorrendet illeti, szerintem idén a PHX-SZPK páros kiemelkedik talán a mezőnyből, illetve a Krokodilok is jók lehetne kis idővel. A 2-3 legjobb csapat után azonban nyílt a verseny, így nektek debrecenieknek is van esélyetek a TOP 5-ben jó eredményeket elérni.

– Végezetül: szombaton korábbi csapatod, a Phoenix Fireball látogat Debrecenbe. Figyelemmel fogod-e követni a találkozót? Milyen eredményre számítasz?

– Szombaton egy északi csapathoz repülünk kétezer kilóméterre Harstadba az otthoni meccs kezdése körül, de utólag mindenképpen visszanézem majd a találkozót. A papírforma egy sima Phoenix siker lenne, de meglepően szoros eredményt el tudok képzelni az SZPK elleni összecsapáshoz hasonlóan. Debrecenben játszani mindig különleges élmény, a régi SZPK-DEAC ultrákkal teli derbiket átélve ezt én is tanúsíthatom. Sok sikert és jó játékot!

Jani a kinti életéről a hamarosan induló floorballblogjában fog beszámolni minden érdeklődőnek, sportbarát fiatalnak, idősnek, edzőnek és játékosnak egyaránt hasznos részletekkel. Erről a későbbiekben még beszámolunk majd és megosztjuk oldalát.

További információkat itt találtok: