• Salming OB1 mérkőzések

    2018. 09. 15. DEAC - Phoenix Wizards 4-4
    2018. 09. 22. Origo SE - DEAC 4-14
    2018. 09. 28. DEAC - SZPK-DESEF Komárom 3-6
    2018. 10. 06. IBK Cartoon Heroes - Kinizsi - DEAC 9-9
    2018. 10. 28. Ares HC - DEAC 3-13
    2018. 11. 03. DEAC - Phoenix Fireball 2-16
    2018. 11. 24. Phoenix Wizards - DEAC 6-10
    2018. 12. 22. DEAC - Origo SE 7-5
    2019. 01. 05. DEAC - IBK Cartoon Heroes - Kinizsi 9-5
    2019. 01. 12. DEAC - Ares HC
    2019. 01. 19. Dunai Krokodilok SE - DEAC
    2019. 01. 26. Phoenix Fireball - DEAC

  • Nincsenek következő események.

Home / Hírek / Az első DEAC-os szezon után – Radványi Balázs

Az első DEAC-os szezon után – Radványi Balázs

Az idei év sokaknak tartott újdonságot: többen most debütáltak a hazai élvonalban, de vannak olyanok is, akik számára más miatt volt különleges a nemrég lezárult bajnoki évad. Közéjük tartozik Radványi Balázs is, aki az első szezonját töltötte Debrecenben.

– Számodra nem az élvonal volt újdonság, hanem az, hogy Debrecenbe igazoltál. Vegyük fel itt a fonalat: hogyan kerül egy budapesti srác a cívisvárosba?

– Tavaly Pesten kezdtem neki az orvosi egyetemnek, de nem igazán tudtam felvenni a tempót amit a SOTE diktált, így hát sikerélmények híján az első szemeszter után ott is hagytam. Ezután legfőképp azért választottam Debrecent, mert a bátyám itt tanul fogorvosnak, és az a szerencsés helyzet állt elő, hogy össze tudtam vele költözni.

– Hogyan emlékszel vissza az első DEAC-os edzésedre? Milyenek voltak az első itt szerzett benyomásaid? Az első DEAC-os gólodra esetleg emlékszel?

Az első edzésemen zavarban voltam, ugyanis tényleg senkit nem ismertem. Varga Gerivel számtalanszor mérkőztünk meg egymással a bajnoki aranyért, de furcsa módon soha nem beszéltünk. Mindezek ellenére már az első alkalommal láttam, hogy csupa rendes srác alkotja a gárdát, akik szeretik ezt a sportot és a csapatot. Szerencsémre hamar be is fogadtak.

Az első gólt rögtön az első meccsemen az SZPK ellen szereztem. Óriási élmény volt, mert végül egy szoros mérkőzést játszottunk egy bajnok esélyes csapat ellen, ami nagyon biztató volt a jövőre nézve.

– Gyorsan sikerült beilleszkedni a csapatba is. Mikor és miért született az a döntés, hogy a védelemben szerepelj? Ettől függetlenül is ponterős maradtál. Mennyivel nehezebb hátulról megtalálni a réseket vagy megjátszani a társakat?

– Az alapszakasz vége felé közeledtünk, amikor rájöttünk, hogy a játékmegnyitásokkal voltak a legnagyobb problémák és Tibi bá úgy érezte, hogy én tudnék ezen csiszolni védőként, így hát megpróbáltuk. Szerintem bevált. Nem gondolom, hogy nehezebb lenne gólt szerezni, de az biztos, hogy más. Egyelőre nagyon élvezem, és a sorunk nagyon összeért a szezon végére, úgyhogy bízom benne, hogy jövőre is marad ez a felállás.

– Mit adtak neked a Phoenix elleni párharcok? Négy alkalommal léptél pályára korábbi csapattársaid és barátaid ellen: volt-e esetleg valami fogadás, csipkelődés vagy vicces pillanat?

– Eleinte tartottam a Phoenix meccsektől, hiszen tavaly áprilisban még együtt emelhettük a magasba mind a bajnoki, mind a magyar kupa serleget, nyáron pedig velük készültem fel az idei szezonra. Később rájöttem, hogy a jóbarátok és a közös élmények nem vesznek el attól, hogy idén már egymás ellen lépünk a pályára.

Vicces pillanatként említeném az első Phoenix elleni találkozót, amikor én szereztem a mérkőzés első gólját. Szerintem nekem legalább olyan furcsa volt, mint nekik.

– Az alapszakaszban és végül a rájátszásban is a 4. helyen zártunk. Milyennek ítéled meg a most lezárult szezont összességében? Melyek azok a tapasztalatok, amelyek később is hasznosak lehetnek?

– Ambivalens érzéseim vannak a megszerzett 4. hellyel kapcsolatban. A papírforma szerint már ez is óriási bravúr, de két olyan bronzmérkőzéssel maradtunk le az éremről, ahol jobban játszottunk, mint az ellenfél. Ebből is van mit tanulni, szerintem sikerült is levonnunk a tanulságokat. Jövőre szeretném, ha folytatnánk a munkát még több profizmussal, még több alázattal és még több türelemmel. Ha ugyanezt a tendenciát mutatja a csapat fejlődése, előbb vagy utóbb érem fog lógni a nyakunkban. Ebben biztos vagyok.

– Végül hagyjuk magunk mögött a palánkokat. Milyen az itteni (egyetemi) élet? Mi tetszik leginkább a városban és mi az, ami szerinted még jobb hellyé tudná tenni?

– Hamar megszerettem Debrecent. Egy folyónak és néhány hegynek örülnék, de kárpótol a város nyugodtsága, a belváros szépsége és az egyetemi élmények. A csoportomban már az első hetekben jó barátokat szereztem, így a sok megpróbáltatás ellenére is szívesen járok be minden héten.